ProZ.com translation contests »
2014 annual ProZ.com translation contest: "Celebrations" » German to Hungarian » Entry #17627


Source text in German

Translation #17627

Am andern Tag war die Hochzeit. Während der Trauung hörte man die Braut weinen, es schien, als ahne sie ihr trauriges Schicksal voraus, während der Bräutigam, Herr Peter Salomon Curius, selbstbewußt und höhnisch lächelnd um sich blickte. Die Sache war die, daß es kein Geschöpf auf Gottes Erdboden gab, dem er sich nicht überlegen gefühlt hätte.

Als das Hochzeitsmahl zu Ende war, wurde Engelhart mit den andern Kindern ins Freie geschickt. Es war ein lieblicher Garten hinter dem Haus, voll Apfel- und Kirschenbäumen. In dem dumpfen Trieb aufzufallen, sonderte sich Engelhart von der Gesellschaft ab und schritt in einer den Erwachsenen abgelauschten Gangart in der Tiefe des Gartens hin und her. Was ihm unbewußt dabei vorgeschwebt hatte, geschah; die jüngste Cousine folgte ihm, stellte sich ihm gegenüber und blitzte ihn mit dunkeln Augen schweigend an. Nach einer Weile fragte Engelhart um ihren Namen, den er wohl schon einige Male gehört, aber nicht eigentlich begriffen hatte. Sie hieß Esmeralda, nach der Frau des Onkels Michael in Wien, und man rief sie Esmee. Dieser Umstand erweckte von neuem Engelharts prickelnde Eifersucht, und er fing an, prahlerische Reden zu führen. Der Lügengeist kam über ihn, zum Schluß stand er seinem wahnvollen Gerede machtlos gegenüber, und Esmee, die ihn verwundert angestarrt hatte, lief spöttisch lachend davon.

Um diese Zeit faßten seine Eltern den Beschluß, ihn, obwohl er zum pflichtmäßigen Schulbesuch noch ein Jahr Zeit hatte, in eine Vorbereitungsklasse zu schicken, die ein alter Lehrer namens Herschkamm leitete. Herr Ratgeber, der große Stücke auf Engelharts Begabung hielt und große Erwartungen von seiner Zukunft hegte, war ungeduldig, ihn in den Kreis des Lebens eintreten, von der Quelle des Wissens trinken zu sehen. Er dachte an seine eigne entbehrungs- und mühevolle Jugend. Noch in den ersten Jahren seiner Ehe liebte er gehaltvolle Gespräche und gute Bücher und bewahrte eine schwärmerische Achtung für alles, was ihm geistig versagt und durch äußerliche Umstände vorenthalten blieb.
Másnap volt az esküvő. Az esküvő a menyasszony kiáltás hallatszott, úgy tűnt, hogy a gyanú, előtte szomorú sorsát, míg a vőlegény, Mr. Peter Salomon CuRiUS, magabiztos, és mosolygott gúnyosan körülnézett. A lényeg az volt, hogy nem volt teremtmény Isten földön, akkor nem lett volna jobb.

Amikor az esküvő véget ért, Engelhart küldték a többi gyerekkel kint. Ez egy szép kert a ház mögött, tele alma-és cseresznyefák. A tompa meghajtó magára a figyelmet, hogy Engelhart kiválasztódik a társaság, és elindult a járás felnőttek abgelauschten alján a kertben oda-vissza. Mi is ott lebegett őt öntudatlan folyamat zajlik; A legfiatalabb unokatestvére követte, feléje fordult, és villant némán, sötét szemekkel. Egy idő után Engelhart kérte a nevüket, azt ne hallott volna egy párszor, de nem igazán értette. A neve Esmeralda, miután a felesége nagybátyja Mihály Bécsben, és ő hívott Esmee. Ez a körülmény felkeltette újra Engelharts bizsergés féltékenység, és elkezdte vezetni nagyképű beszédeket. A hazug lélek jött rá, és végül megkapta a téveszmés teljes beszélgetés tehetetlen ért, és Esmee, aki bámult rá csodálkozva, elfutott nevetett gúnyosan.

Ebben az időben, a szülei fogant a döntést neki, bár ő volt kötelességtudó iskola egy évet, hogy küldjön egy előkészítő osztályban, aki vezette egy öreg tanár nevű Herschkamm. Mr. tanácsadó, aki nagyra Engelharts tartott tehetség és nagy várakozással szórakoztatta az ő jövője, türelmetlenül várta, hogy be őt a kör az élet, inni a szökőkút a tudás látni. Úgy gondolta, a saját entbehrungs és fáradságos fiatalok. Még az első években az ő házassága, akit szeretett tartalmas beszélgetések, és a jó könyvek és fenntartani a fanatikus tisztelet minden maradt szellemileg tagadta visszatartott külső körülmények neki.


Discuss this entry